Hetekig csak váratott,
majd küldött egy üzenetet.
Bánatom mélyre hatott,
mert szerinte nem jó ötlet.

Megragadta a karom,
félrementünk kettesben.
Megmondta nekem frankón,
hogy neki én nem kellek.

Azt mondta, aranyos vagyok,
de éppen van barátja.
Ha ejtené a majmot,
velem akkor se járna.

Szerinte nem vagyok normális,
de tetszett neki a rajongás.
Történhetett volna más is,
ha tett követné az álmodozást.

Zavarban volt, akár csak én,
neki sem könnyű ez a helyzet.
A megoldás soha utol nem ért,
nem lehet rövidíteni a végtelent.

Úgy érezte, nem vagyok neki való,
de biztosan csak félreismert.
Számtalanszor elment ez a hajó,
pedig soha vissza nem térhetett.

Semmit sem érnek a szavak
az érzelmekhez képest,
a szív kifacsart marad,
a csend illúziókat nyes.

Semmi remény, esélytelen.
Az idő folyamatosan rág.
Van, ami emészthetetlen,
és helyre hozhatatlan már.