Örök ez a tél,
nem törik a jég.
Nem fog a fék.
Mindig ott a fény.
Nem múló remény,
rég ismert regény.
Felemésztő kéj,
tropára ment térd.
A lélek folyton fél,
nem segít az ég.
Holdvilágos, csendes éj,
az álmok összevissza szét.
Örök ez a tél,
nem törik a jég.
Nem fog a fék.
Mindig ott a fény.
Nem múló remény,
rég ismert regény.
Felemésztő kéj,
tropára ment térd.
A lélek folyton fél,
nem segít az ég.
Holdvilágos, csendes éj,
az álmok összevissza szét.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
