Álmodozni nem tilos.
A hó is lehet még piros.
Én vagyok a naiv fiú,
kicsit gőgös, kicsit hiú.
Én vagyok a szegény legény,
nagyon félénk, nagyon szerény.
Én a koldus, én a cseléd.
Fejemre hull minden cserép.

Te a szépséges királylány,
megközelíthetetlen. Milyen kár!
Te a mesebéli herceg kisasszony,
messze a magamféle pimasztól.
Te egy gyönyörű görög istennő,
az Olümposz háta meredek lejtő.
Vagy lehet, hogy fordított a helyzet?
Én élek kastélyban, te meg lejjebb?

Én a gyűlölt gróf úr,
meg is alázlak rútul.
Én a pöffeszkedésből profi,
te egy szorgos-dolgos proli.
Én a kíméletlen földesúr,
te, aki naponta földet túr.
Ezek csak metaforák,
talán nem jópofák.

Úgy hiszem, nincs igazság,
nem talál foltot a zsák.
Miféle szó az, hogy jár?
Pontosabb inkább a hág.
Lehet, hogy unsz már,
más vizekre úsznál.
Mennék én is előre,
rátalálnék egy vevőre.