Nem tudsz már felrepíteni,
hiába hívnak a fellegek.
Nem akartalak elveszíteni,
de nélküled kell tovább mennem.

Felkaroltál mélypontomban,
szétoszlattad a felhőket,
száműzted a rossz napokat,
minden perc élmény volt veled.

Nem kértél tőlem semmit,
de én odaadtam mindenem.
A folytatás csak naív hit,
el kell hogy engedjelek.

Nem tudsz újat mutatni,
meguntam már a látványod.
Talán jön majd valaki,
aki még nálad is jobb.

Túlságosan megszerettelek,
pont ez a legnagyobb baj.
Régóta jöttek az apró jelek,
hogy örökké ez sem tart.

Egymás fejére nőttünk,
függőségé vált a kapcsolatunk.
Megbocsáthatatlan a bűnünk,
hogy magunknak is hazudunk.

Nem szánt egymásnak a sors,
csak a szél egyhelyre fújt.
Orrom alatt az a bors,
nem jöhet vissza a múlt.

Túl jó volt az elején,
de az idő mindent megszürkít.
Hogyha tovább maradnék,
nem marasztalnál már sokáig.

Sajnos bukott angyal lettél,
kiderült, hogy kevés vagy.
Tudja mindenki, aki él,
hogy ki mint vet úgy arat.

Nekem is fáj, hogy vége,
de utolért a csalódás.
Szállj tovább, mint egy méhe,
és tegyél boldoggá mást!