Bennem tucatnyi kellemes érzés tombol,
fekszem az ágyon, és nem érnek el a gondok,
a szívem is már kevésbé hevesen dobog,
megfelelő rekreációt idéztek elő a drogok.

Emlékek elvétve fel-felbukkannak,
már nem ugyanolyanok, kicsit másabbak.
Közöttük vagy és még sokan mások,
lehet, nem is ebből az életből, egy másvilágból.

Erekcióm van, és nem tudom, hogy mit tegyek,
próbálom felidézni valamennyi szerelmemet,
de csak te jutsz eszembe, te különleges káprázat,
hagyom, hogy kibontakozzon és elmélyüljön a transz.

Aztán az összes többi angyal is fel-felvillan,
rám kacsintanak, megsimogatnak, mind velem van.
Ti, mindannyian teszitek fényessé az ünnepet,
igazából minden nap ünnep, akár veled, akár nélküled.

Minden mindegy, én csak meghitten pihengetek,
elképzelhetetlen, hogy most bármin felidegesedjek.
Tudom, hogy valaki és valami nagyon nincs itt,
de a szobám csendje és a téli éj mindent megszépít.

A Karácsony szelleme teljes mértékben átjár, áthat,
úgy érzem, az álmodozás most egyáltalán nem árthat.
Elképzelem, ahogy négy másik lánnyal öltöztetitek a fát,
a másik négy a konyhában készíti az ünnepi vacsorát.

Ha tovább engedem a képzeletet, van sok-sok gyermek is,
egy hatalmas családként igazi karácsonyozás sincs.
Az ünnepi ének is nélkülözhetetlen, akár csak a gyertyafény,
ha ez valójában megtörténne, boldogabb nem is lehetnék.